Hírek

Állatasszisztált tanórák

A 2019/20-as tanév elején iskolánk fenntartója, a Berettyóújfalui Tankerületi Központ engedélyezte, hogy 15 alkalommal terápiás kutya jelenlétében tarthassunk tanórákat. Az előző tanév végén több alkalommal járt nálunk gazdájával (Bakonszeginé Pipó Ilonával) Kira, a labrador kutyalány. A 15 látogatás az idei tanév első félévében sikeresen megtörtént.

Kutatások bizonyítják, hogy az állatsimogatás jótékony hatással van testi és lelki egészségünkre is. A testi érintés, törődés oldja a stresszt, csökkenti a vérnyomást – egy vizsgálat során kiderült, hogy az állattartók körében kevesebb a szívbeteg.

Az állatasszisztált terápia bevezetőjének Boris M. Levinson (1962) pszichiátert tekintjük, aki először írta le és vizsgálta az állatok jótékony terápiás hatását. Levinson az állatokat a páciensekkel való raport kiépítésében használta, kezdetben érzelmileg zavart és árva gyerekek kezelésének kapcsán.  A módszert később kiterjesztette súlyos, gyógyíthatatlan betegek segítésére, akiknek enyhítette a depressziójukat, illetve idősekre, akiknél az egyedüllét és magány miatti szellemi és fizikai leépülést tudta gátolni illetve a leépülési folyamatot tudta lassítani az állatterápia segítségével. Ezt követően szakmai körökben is elkezdték vizsgálni az ember-állat kapcsolatot, és mára már sok helyen próbálják kiaknázni az állatok gyógyító vagy segítő hatását.

Így például a Bethesda Gyermekkórház rehabilitációs osztályán, ahol gyakran megfordul Vertigo, a direkt erre a célra tenyésztett amerikai miniló. Magyarországon elsőként alkalmaztak itt terápiás pónit a gyerekek felépülésében. „Ember és állat kapcsolatának terápiás használata nem újkeletű, a terápiás miniló pedig különösen hatékony a szociális és kommunikációs fejlesztőmunkában.”- számolt be Kincses – Szabó Magdolna a kórház gyermekpszichiáter szakorvosjelöltje.[1]

A ló jelenléte több betegcsoportnál is nagy segítség: a gyerekekre ébresztő, élénkítő hatással van, megmozgatja őket, hogy kapcsolatba kerüljenek vele.

Előszeretettel alkalmazzák a kutyákat is terápiás állatként, de hallhattunk már terápiás malacról is (San Francisco, nemzetközi repülőtér).

A kutyás terápia és pedagógia az alábbi területeken alkalmazható

  • Életminőség-javítás:

Idősotthonokban élő idősek, ill. olyan fogyatékkal élők esetében kap szerepet a kutya, ahol az a cél, hogy élményekhez jussanak, elfoglalják magukat, mozogjanak, kimozduljanak a szobájukból, megtörjék a szürke hétköznapokat. Van miről beszélni, van mire várni, meg lehet tapasztalni a szeretetet, a kapcsolatot egy kicsit más formában.

  • Terápia, fejlesztés:

Konkrét céllal zajlik a kutyás terápia/fejlesztés, mindig az adott célcsoportra vagy egyénre kidolgozott játékokkal, feladatokkal, szoros együttműködésben a fejlesztő/gyógypedagógussal, mentálhigiénikussal, pszichológussal, pszichiáterrel.

  • Pedagógia, nevelés, oktatás:

Általában ép gyerekeknél alkalmazzuk a kutyás foglalkozásoknak ezt a formáját. A tanítási órákat színesebbé teszi egy kutya részvétele, oldja az oktatás frontális jellegét, több a mozgás, élményszerű az óra. Motivációt is jelent a kutyával való együttműködés a tanulásra, aktív órai munkára. Az ép gyerekek érzelmi-szociális és kommunikációs és mozgáskoordinációs fejlődésének elősegítésére is alkalmazhatók a kutyás játékok, feladatok.[2]

Iskolánkban egyelőre az volt a cél, hogy mind a 16 osztályban tarthassunk olyan tanórát, amely Kira jelenlétében zajlik. A gyerekek minden alkalommal örömmel fogadták őt. Elsősorban a jutalmazáskor volt fontos szerepe. Összességében elmondható, hogy a gyerekekre pozitívan hatott az állat jelenléte, jókedvűek, empatikusak voltak, szeretettel és nyugalommal fordultak a kutya felé, még azok a tanulók is, akik – elmondásuk szerint – félnek a kutyától.

Köszönjük a Berettyóújfalui Tankerületi Központ nyitottságát és anyagi támogatását, melynek segítségével kísérleti jellegű programunk megvalósulhatott. Bízunk abban, hogy a tanév második felében is lehetőséget kapunk állatasszisztált tanórák megtartására.

[1] Reformátusok Lapja, 2019. január 6., LXIII. évfolyam, 1. szám, 25. oldal

[2] Fekete Róbert, elnök (Mancsok és Paták Egyesület): A terápiás foglalkozás bemutatása

kira2kira