Bár sokadszorra teljesítettük, de még mindig izgalmas a bükki barlangtúra. A gyanútlan túrázó nem is sejti, hogy milyen csodákat rejt az erdő, ha kicsit letérünk az ösvényről.
Először a híres Szeleta-barlangot kerestük fel, ahol az ásatásokat maga Herman Ottó az utolsó magyar polihisztor kezdeményezte. A több mint 100 méter mély Szeleta-zsombolynak csak a bejáratát néztük meg, de a Büdös-pest-barlanghoz felmásztak a merészebbek. Aztán a Kecske-lyuk következett az apró denevérekkel és az egyre szűkülő folyosóval. Bejárását a lábunk alatti vízfolyás csak nehezítette. Többen vizes cipővel élték csak túl. Ilyenkor jön rá az ember, hogy egy száraz zokni csodákra képes. Utunkat ezernyi tavaszi virág kísérte: a hunyor, a keltike, a boglárka, a galambvirág, a tüdőfű és a vicsorgó. A Forrás-völgyben a hatalmas mocsári gólyahír kápráztatott el minket sárga virágaival. A Felső-forrás után a róla elnevezett barlangnál külföldi falmászók gyakorlatoztak. Az utolsó, sokunk számára a legszebb barlang igazából egy beomlott víznyelő az Udvar-kő (más néven „Dante pokla”). Különleges mikroklímájának köszönhetően ezernyi páfránynak ad otthont. Nem csak lenézni jó ide, hanem lentről fölnézve is megkapó látványt nyújt az összeboruló fák lombja. Visszafelé utunk a Hámori-tó partján vezetett, a víztükörben megjelenő Palotaszálló látványa feledtette velünk a hosszú út fáradalmait.
Az 50 fős csapatunkban sokan családostul vettek részt a túrán, amelyről minden korosztály élményekkel tért haza.
