Öt év után újra Tatát vettük célba, hogy a 30 éves alapítvánnyal felfedezzük eddig még nem látott szépségeit. 50 kiváló ebesi diák várakozott június 5-én szerdán nemsokkal 6 óra előtt a vasútállomáson. Vonatunk pontosan érkezett -és a két átszállás ellenére- kényelmesen utaztunk Tata városáig. 11 órakor már az Öreg-tó vizén ringtak a sárkányhajók, szóltak a dobok, merültek az evezők.
Az erőt próbáló evezés után játszva merültünk a tó kellemes vizébe, sokáig élveztük a kora nyári verőfényt. Minden hazai szendvicset elfogyasztva a parton, naptól bizsergő bőrrel foglaltuk el a közeli szállást, mely a régi idők úttörőtáborait idézte.
Este még tóparti sétát csaptunk a Tatai vár ódon falai alatt, rácsodálkozva az óriásplatán termetére és a megannyi látnivaló szépségére. Visszatérve a táborba a múlt árnyaitól kissé megszeppenten, de összekovácsolt lélekkel fogyasztottuk, klasszikusnak számító ízletes és bőséges spagetti vacsoránkat.
Nekünk nem kellett bátorság-próba, elég volt a hatalmas ősfenyves árnyai közt éjjel kimerészkedni mosdóba. Legyőzvén az éj árnyait, másnap reggel újult erővel majszoltuk a kézműves szendvicseket kenőmájassal és valódi diákcsemegével felerősítve, zöldségekkel megbolondítva. Friss erővel vágtunk neki a csütörtöki túránknak.
Felkerestük a Malomkertet, ahol mindent kipróbáltunk, ami az őrléssel kapcsolatos. Az Angolkertben megpihenve a Cseke-tó partján álmélkodtunk a természet szépségein, majd nekivágtunk, hogy felfedezzük a Fényes – tanösvény ősi lápvidékét, hihetetlen faunájával és flórájával. Lépésszámlálónk jócskán 10.000 fölött járt –csakúgy mint tegnap-, de az élmény kárpótolt minden fáradságot. Visszafelé dottó-vonat szállította fáradt tagjainkat a táborba, ahonnan a bőséges ebéd után indultunk hazafelé.
