Boros Ferenc 1940. április 6-án született Szakolyban. Általános iskolai tanulmányait is ott végezte, majd a debreceni közgazdasági technikumban szerzett technikusi oklevelet. 1961-ben Hencidán kezdte pedagógusi pályáját. Közben az egri Tanárképző Főiskolára járt, ahol 1969-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1965-től 1970-ig Felsőfülöpre helyezték iskolavezetőnek, majd utána 1973-ig Fülöpön volt igazgatóhelyettes. 1973-tól 2000-ig Ebesen tevékenykedett, először igazgatóhelyettesként, majd 1990-től igazgatóként. Irányítása alatt került bevezetésre iskolánkban a Zsolnai-módszerrel való tanítás. Támogatta a tehetséggondozás különböző formáit (báb, néptánc, színjátszás, furulya, sakk). 1994-ben megalapította településünk első civil szervezetét, az Ebesi Gyermekekért Alapítványt. Táborokat szervezett Balatongyörökre és szlovákiai Reidovára. Igazgatóként kollégáival szigorú, de mindig megértő és segítőkész volt.
A gyerekek tisztelték tudását, szerették emberségét.
Házasságából 3 gyermek született. A 8 unokájának örült a legjobban. Betegségében is mindig azt kérte, hogy az unokáit láthassa. 2000-ben vonult nyugdíjba. Tudatosan készült a nyugdíjas éveire. Kertészkedett, rengeteget olvasott. Mindig tevékenykedett, szeretett dolgozni. Nádudvaron elvégezte a fafaragó iskolát. A faragás kikapcsolta és feltöltötte őt. Kiállításokra, vásárokra járt az alkotásaival. Sok-sok tárgyban fejezte ki magát és készítette a családjának, az ismerősöknek a szebbnél szebb használati tárgyakat, szobrokat. 2005-ben elnyerte a fafaragó népi iparművész címet. 10 évig szenvedélyesen tanított gyerekeket és felnőtteket fafaragásra. Közben megismerkedett az ikonfestészettel, nagy lelkesedéssel tanulta és gyakorolta azt.
2012-ben szervezetét súlyos betegség támadta meg, amit a hitének és az élni akarásának köszönhetően legyőzött. Szeretett feleségével több, mint 60 évet éltek együtt. Tavaly nyáron ünnepelték a 60. házassági évfordulójukat szeretetben, családjuk körében. 11 év után újra jelentkezett a betegség, amiből már nem tudott felgyógyulni. Nagypénteken feladta a küzdelmet.
Egyszerű, józan gondolkodású tiszta szívű ember volt, kinek egész élete a tanulásról és a tanításról szólt.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek, Örökké él, akit szeretnek. Emléke legyen áldott, pihenjen nyugalomban, csendben. Emlékét őrzik munkatársai és tanítványai.
