Egy tanító és az IKT eszközök
Írta: Dr Rácsai Lajos Imréné
Én ahhoz az X generációhoz tartozom, amely úgy nőtt fel, hogy a nyári szüneteket a szomszéd gyerekekkel játszva, jobb híján rengeteget olvasva, sokszor unatkozva töltötte. Délelőttönként meg sem tudnám mondani, hányszor néztem végig a televízió egyetlen létező csatornáján a szünidei matinéban a Kislovagot. Hétfőnként, amikor nem volt adás, diavetítővel meséltek a szüleim. Az iskolában egyszer-egyszer nagy nehezen sikerült úgy megszervezni, hogy láttuk az „iskolatévé” éppen nekünk szóló óráját. Telefon hiányában riadóláncot működtettünk, s levelet írtunk egymásnak. A tanítóképző főiskolán az írásvetítő és a kazettás magnó használatával ismerkedtünk meg az „okiteki” (oktatástechnika) előadásokon. Férjem egyetemi évei alatt már találkozott a számítógéppel, sőt az igazságszolgáltatás programozhatóságáról írta a szakdolgozatát, de vasárnap délutánonként hosszú órákon át ültünk a tanszaki irodán, míg a jó öreg Commodore 64-en Bruce Lee próbálta összegyűjteni az összes gyémántot. Hamarosan azután sikerült beszereznünk egy videomagnót, kaptunk vonalas telefont is.
Gyermekeink kicsi korában karácsonyi ajándék gyanánt a család kapott egy számítógépet. Féltett kincsem az a kép, ahol legkisebb gyermekem szájában a cumival pipiskedve a számítógép asztala előtt bepötyögi a bűvös három betűt: WIN. Még beszélni sem tudott, de megtanulta elindítani a Disney játékot, s boldogan irányította Szimbát, hogy legyőzze az akadályokat. Az Y generáció bátran és teljes természetességgel nyúlt ezekhez az eszközökhöz. Mi kicsit aggódtunk, hogy nem lesznek-e káros következményei a használatuknak. Sokfelől kongatták a vészharangot, látásromlást, idegrendszeri károsodást, agydaganatot emlegetve. Próbáltuk időben korlátozni a gép előtt ülést, bár az aknakeresés és a passziánsz izgalma minket is elkapott, próbáltuk egymás rekordjait megdönteni. Csak a józan ész akadályozott meg bennünket az éjszakába nyúló játéktól. És még csak ezután jött a java! Az internet! Hogyan is tudta volna szegény szülő kontrollálni gyermeke ténykedését a világhálón úgy, hogy ő soha nem tanult róla semmit, csak amennyit csemetéi hajlandóak voltak elmagyarázni, megmutatni. Ők már számítástechnikából érettségiztek, s munkájuk szerves része az internet használata is. Legkisebb gyermekem ma már olyan programokat ír, amivel az emberek munkája helyettesíthető. Nem hiába, ők a digitális „bennszülöttek”, mi meg csak a” bevándorlók”. Az internet bekötésével párhuzamosan a nagy gonddal felszerelt házi könyvtárunk, a sok kötetes lexikonok elvesztették létjogosultságukat. Jól mutatnak a polcon, a por is rakódik rájuk, de szinte soha nem vesszük elő őket, hiszen a számítógép segítségével sokkal gyorsabban juthatunk naprakész információhoz minden területen. Így jártak a szótárak, a szakácskönyvek, útikönyvek, sőt a CD és DVD gyűjteményünk is. A gyermeklexikonokat, meséskönyveket bevittem az iskolába. Csináltunk egy kis olvasósarkot, ahol mindenki kedvére nézegethette, olvasgathatta ezeket. Legnagyobb sajnálatomra azt vettem észre, hogy a gyerekek egyre kevésbé érdeklődnek a könyvek és az olvasás iránt. Régen még kölcsön kérték egy-egy hétvégére, hogy otthon is lapozhassák őket, ma szabadidejükben jobban leköti őket a számítógépes játék. Biztosan minden kolléga számára ismerős az a kisdiák, aki valamilyen okból túl sok időt tölt a gép mellett, s egy idő múlva „beszippantja” egy játék. Gondolatban napközben is a programban él. Tanórák közben elkalandozik, szünetekben pedig teljes beleéléssel harcol egy odaképzelt virtuális ellenséggel. Néha talál ehhez társakat, akiknek ő tanítja meg a szereplők nevét, a fegyverek használatát. Imád beszámolni eredményeiről, a megszerzett jutalmakról a tanítójának, aki nem sokat ért az egészből, de igyekszik érdeklődéséről biztosítani a gyermeket.
Tanítványaink már igazi digitális „őslakosok” . Számukra az okostelefon és a tablet a szabadidő eltöltésének természetes kellékei. Használatuk előnyei: az a soha nem tapasztalt információgazdagság , mely pillanatok alatt bárki számára elérhető, az emberek gyorsan és állandóan kapcsolatba léphetnek egymással, könnyedén rátalálnak a hozzájuk hasonlóan gondolkodókra, s a tanulás mellett a szórakozásra, pihenésre, egészségmegőrzésre, önkifejezésre is változatos lehetőséget biztosítanak. A gyerekek eleinte videót néznek, zenét hallgatnak, fényképeznek, játszanak velük, amit a szülő még nagyjából kontrollálni tud. Azonban tíz éves koruk körül, amikor önállósodni kezdenek, kilépnek az online térbe, ahol ezer veszély les rájuk, amire nincsenek felkészítve-felkészülve. Itt jön a szülői felelősség mellett, esetleg annak hiányában a mi felelősségünk. Meg kell tanítanunk őket a biztonságos internet használatra. Ez persze csak úgy lehetséges, ha ezzel mi magunk is tisztában vagyunk. Szondy Máté és Szondy-Nagy Szilvia: Hogyan alakítanak át minket a képernyők cikkében azt olvastam, hogy tanulóink naponta átlag 3 órát töltenek az okostelefon nyomkodásával. A túlhasználat a családi konfliktusokon túl akár ízületi fájdalmat, alvászavart is okozhat, de mozgásszegény életmódot bizonyosan. Ezeken túl csökkenhet a figyelmi kapacitás, ami akár balesethez is vezethet. Amikor a pályaválasztásról beszélgetünk, meglepően sokan szeretnének vloggerek, youtuberek, influencerek lenni. Szerintük ehhez nem is kell sokat tanulni, elég viccesnek lenni, s nagyon jól meg lehet belőle élni.
Fel van adva a lecke a pedagógusoknak: Hogyan és mivel lehet ezeket a gyerekeket motiválni, érdeklődésüket felkelteni, figyelmüket megtartani. Nagyon sok módon lehetséges ez, de a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb az IKT eszközök alkalmazása. Nincs mese, nekünk is meg kell tanulnunk a használatukat. Már csak azért is, mert a minősítő eljárás során nem tudjuk nélküle megírni és feltölteni a portfóliónkat. Számot kell adnunk többek között digitális kompetenciánkról. A NAT már első osztálytól kezdődően előírja pl. matematikából a tantárgyi oktató-, ismeretterjesztő- és fejlesztő számítógépes programok használatát a helyi lehetőségekhez mérten. A mi iskolánk különböző pályázatok révén több digitális táblával és osztálylétszámnyi tablettel is rendelkezik. A pedagógusok helyi továbbképzés keretei között a számítógépes alapismereteket elsajátították, s saját használatra laptopot kaptunk. Erre szükség is van, hiszen minden dokumentáció a KRÉTA rendszeren keresztül, online történik. Az órákra PPT készítésével készülhetünk, hatékonyabbá, szemléletesebbé téve az oktatást. Személy szerint az én tantermemben nincsen „okostábla”, de egy projektor, egy fehér tábla és egy vezeték nélküli egér alkalmazásával interaktívvá tehetem a feladtok megoldását.
Biztatok minden kedves kollégát, aki még nem mert belevágni, soha sincs késő elkezdeni az új dolgokkal való ismerkedést. Akár autodidakta módon, online tanfolyamok, webináriumok révén bővíthetik tudásukat. Nem szégyen a többiektől, akár a fiatalabbaktól segítséget kérni.
A szülők figyelmébe szeretnék ajánlani egy nagyon hasznos olvasmányt. Gyurkó Szilvia: Létezik biztonságos internet?-Amit minden szülőnek tudnia kell a netről című cikkében a gyerekekre leselkedő veszélyekre, s azok elkerülésének módjára hívja fel a figyelmet.
Valamennyiünk közös feladata megvédeni gyermekeinket, diákjainkat a digitális világ negatív hatásaitól, miközben a pozitív hatásokat saját hasznunkra fordítjuk.
Végül hagy idézzem Melvin Kranzberg megállapítását: „A technológia nem jó és nem rossz, de nem is semleges.”
