Idén nyáron a Pilisbe szerveztünk vándortábort. 24 fő diák, 4 felnőtt és 3 táborvezető alkotta a 31 fős csapatot. A tavalyi 14 gyerekből 10-en ismét jöttek. Szentendrétől Visegrádig vándoroltunk, érintve az összes gyönyörű látnivalót, amit a Pilis és a Visegrádi-hegység adhat. Azt az élményt, amit a Prédikálószékről a Duna-kanyar látványa nyújtott senki nem felejti.
Mint ahogy a Holdvilág-árkot, a Vasas-szakadékot, a Spartacus-ösvényt és az esti látogatóinkat, a kiscicát és a rókakölyköt. A jó csapat, a sok látnivaló garantálta, hogy jól érezzük magunkat. A jókedvünket még a nagy meleg (éjszaka a nagy hideg) és a sok nyikorgó ágy sem szegte. Aki kipróbálta a szabadban alvást, azon túl, hogy kis híján megfagyott, sok hullócsillagot is láthatott.
Az utolsó szálláshelyen, a Mogyoró-hegyen a vízbiológiai foglalkozás mindenki számára érdekes volt, saját magunk meríthettük ki a vízi élet egy-egy képviselőjét: a gőtét, a skorpiót, a vidrapókot (a vízipók-csodapókból). Csaba bácsi azt is megmutatta, hogyan készíti el a „csodapók” a légnadrágját. Megismerhettük, hogy milyen egy Erdei Művelődési Ház és úton-útfélen Makovecz Imre épületeivel találkoztunk. A közelben lévő imbolygó függőhídon néhányan majdnem tengeribetegek lettek. Aztán csomagolás, búcsú Visegrádtól, komp és haza…
A hazaúton mindenki fölvette a vándortáboros zöld pólóját ezzel is hirdetve, hogy újraindult ez a mozgalom Magyarországon.
Jövőre talán a Zemplén, vagy a hőn áhított Bakony lesz az úti cél. Sőt, tervben van a vízi vándortáboroztatás is!
Táborvezetők: Kása Sándor, Katona Erika, Négyesiné Takács Szilvia
A képre kattintva galéria nyílik.
