Június 3-án a korareggeli órákban 45 kissé álmos, de mindenre elszánt ebesi diák gyülekezett a vasútállomáson. Mindannyian az iskola büszkeségei. Kiválóak: tanulásban, sportban, művészetekben és közösségi munkában. Igazgatónk szeme könnybe lábadt ennyi tálentum láttán, gondolván „mind ebesi, mind a mi iskolánk sarja és nevelése”.
Sokan ijesztgették a rossz időt pulóverrel, esőkabáttal és esernyővel, míg mások – „Carpe diem!” – felkiáltással rövidnadrág-póló-szandál kombinációval vágtak neki az ismeretlennek. A kellemes vonatozást még a kisebb-nagyobb késések sem árnyékolták be. Nem úgy az eget, ami felhősen, heves nyári záporral fogadott a nagymarosi állomáson. Hanem a középtávú, – kb. 800 m – sprint, amivel elcsíptük a kompot- felpezsdítette vérünket, s máris a fenségesen hömpölygő Dunán utaztunk a túlpartig.
A szálláson hamar megszabadultunk csomagjaink terhétől, ebédre elmajszoltuk a legjobb ebesi szendvicseket, s kisvártatva már kaptattunk is felfelé a szépemlékű Salamon-torony irányába, mely híven őrzi a király legendáját. Viszont a megpróbáltatások csak eztán következtek, a Fellegvárhoz vezető meredek hegyi ösvényt többek imáikba foglalták, ha netalán nem élnék túl ezt a végzetes túrát, mely vetekszik a Csomolungma meghódításával…
IV. Béla által épített és az anjouk alatt kiteljesedett vár méltán viselte egykoron a királyi székhely elnevezést. A kulturális élmények betetőzéseként a büfében üdítő és jégkrém jutalmazta a fáradt vándorokat.
Kellemes szállásunkon pillanatok alatt elfogyasztottuk a finom vacsorát, melyet vérmes lézerharc követett, amibe társaságunk felnőtt tagjai is gyermeki lelkesedéssel kapcsolódtak be. Az este megkoronázásaként a lelkesebbekkel még kilátogattunk a sportcentrumba egy kis focizásra, a többiek kártyacsatákkal múlatták az időt.
A másnapi reggelit ifjú tehetségeink rövidúton elpusztították, majd a 9 órás nyitásra már a Királyi Palota kapuinál toporogtunk. Egy csodálatos tárlatvezetésen megismertük a reneszánsz palota minden szegletét: a Mátyás korabeli Herkules-kúttól a reneszánsz kertig, borzonghattunk Zách Felicián merényletének részletein is. Feltöltődve a történelem érdekességeitől és a csavaros fagyitól, szállásunk parkjában elfogyasztottuk a legjobb dunabogdányi pizzát, majd ismét vízre szálltunk, hogy a hazafelé induló vonat ablakából búcsút vegyünk a királyi Visegrádtól.
