Egy határtalan kirándulás avagy „Határtalanul” Székelyföldön

Gyülekező az iskola előtt, iratok érvényességének ellenőrzése, bepakolás és búcsú a szülőktől.
Alig indultunk el és már a román határnál találtuk magunkat. Itt bevártuk a többi buszt, hogy konvojban haladhassunk tovább, egészen a szállásig. Utunkat megszakítva, megnéztük Bánffyhunyad református templomát. Az idegenvezető lelkész sok érdekes dolgot mesélt a templom múltjáról, jelenéről. Járt itt Petőfi is és Kossuth temetésére szánt koszorút, vitrinben őrzik az utókornak emlékezetül. A templom koráról a több stílusban festett fakazetták árulkodtak.
Utunk során láttuk a buszból a Tordai-hasadékot, még ilyen messziről is lenyűgöző.
Megérkezvén Korondra, amely tisztán magyarlakta település, kedves fogadtatás után elfoglalta mindenki a maga szállását. Az ebesiek a kiváló Forrás panzióban kaptak helyet. A finom vacsora után kipihentük a hosszú út fáradalmait.

Busszal indultunk a közeli tanyavilágba, Fenyőkútra. Korondhoz tartozik, ugyanúgy, mint Pálpatak és Agyha is. Lovasszekérrel közelítettük meg, erdei utakon a Tófalvi tanyát. A tulajdonos bemutatta saját készítésű termékeit, amely lehetne a világ 8. csodája. Gyógyír minden bajra, nyavalyára és mindez a természet patikájából. Lekvárok, szörpök és egyéb gyógy cseppek. A gyerekeknek finom málnaszörp kóstolóval kedveskedtek. Aztán föl a lovasszekérre és irány a tőzegláp tanösvény. Az egykori vulkáni tevékenység maradványa. Különleges mikroklímájának köszönhetően itt az idős fák is csemete méretűek. Ritka növények nőnek itt, mint a tőzegrozmaring és harmatfű, hogy csak néhányat említsek. A tanösvény sétányaiban az is érdekes, hogy nemcsak az ide látogató emberek használják!
Aztán tovább kocsikáztunk, néha azt hittük, hogy felborulunk, de hála a gyakorlott kocsisoknak és erős lovaiknak, mindig célhoz értünk. Most éppen egy erdei esztenához ahol már frissen sült kenyérrel, házi zsírral, vajjal, lekvárokkal és sajtokkal megterített asztalok várták a megfáradt utazókat. A pityókás kenyér verését élőben láthattuk, miközben a kenyérsütés fortélyaira is fény derült.
Hazafelé úton megálltunk a Pálpataki általános iskolában, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. A következő állomás Farkaslaka, ahol tiszteletünket tettük Tamási Áron sírjánál az öreg tölgyek alatt. A koszorúzás után a székely himnuszt is elénekelte kis csapatunk. A faluban lévő szálloda, a Trianon emlékmű mellett az Ábel bölcsője panzió, nem véletlenül.
A nap még nem ért véget, bepillanthattunk a sófeldolgozásba. Megtudtuk milyen az eredeti parajdi só, mi mindenre jó még az egyszerű ételízesítő.

Technikai okok miatt kicsit megkésve indultunk aznapi hosszú utunkra a Gyimesekbe. Útközben láttuk a csíksomlyói kegytemplomot és a dombot, ahol sok ezer hívő gyűlik össze Pünkösdkor szerte a világ magyarságából.
Ezeréves határ, hajdani országunk legkeletibb csücske, millió szívfájdító emlékkel. Visszaúton megálltunk a székelyek híres nevezetességénél, a Csíki chips és sörgyárnál. Betekinthettünk a gyártás menetébe, de a titkot természetesen nem árulták el.
Este vacsora után még egy meglepetés várt ránk. A korondi művelődési otthonban a helyi fúvószenekar, népdalénekes leánykák és néptáncosok adtak műsort a Joci bandájának kíséretében. Szívszorító volt és ugyanakkor felemelő, látni a sok fiatal tehetséget, akik büszkék magyarságukra. Az est végét a székely himnusz zárta, sokak szemébe könny csordult, hallván 400 ember énekét. A gyerekek jutalma egy helyi jellegzetesség a kürtős kalács volt, amit jóízűen eszegettek.

A reggeli után ismét buszra szálltunk Bözödújfalu felé. Az idegenvezetőnk elmesélte az elárasztott falu történetét, miközben láttuk a falu helyét elfoglaló víztározót. Kőrispatakra igyekeztünk, a szalmakalap múzeumba. A helyi lelkész-Lajos bácsi- felvázolta előttünk a falu sorsát, hogyan menekült meg a falu népe a szalmaszálba kapaszkodva. Egyedüli megélhetésük származik belőle. 40 m fonatért adtak régen 1 kg kenyeret ( a mindennapi kenyerünket add meg nekünk …). A szalmafonást mindenki kipróbálhatta, elkészíthették a gyerekek saját angyalkájukat. A kalap varrását maga a lelkész mutatta be, lábbal hajtott régi masináján. A búza útjáról sokat mesélt a faluból Sanyi bácsi, aki a régi malomban kalauzolt minket. Ittunk a csodakútból és ebédre helyben finom lángost sütöttek nekünk. Az udvaron egy kőmúzeum is helyet kapott. Az érdekes formájú köveket mind a patak vize faragta, amely a falu nevét is adta.
Úton visszafelé megálltunk a kopjafás emlékműnél, ami mementó, Bözödújfaluért.
A Petőfi emlékévhez kapcsolódva, felkerestük a fehéregyházi múzeumot. A gondnoktól sok történetet hallottunk a 48-as eseményekről. Azt is tudni vélik, hol látták élve utoljára Petőfit. A múzeumban napokat eltöltve lehetne szemezgetni a régi dokumentumok, fényképek között. A fiúk többségét a terepasztal ejtette rabul, a segesvári ütközetet csatajeleneteivel.

Az elmaradhatatlan Gyilkos-tó, Békási-szoros (ahogy a helyiek mondták) és a szovátai Medve-tó.
A Gyilkos- tónál közös fotót készítettünk a pályázatban hozzánk rendelt hajdúbagosi csoporttal. Meghallgattuk a legendát, aztán volt ki körbe sétálta a tavat, mások vásárlásra szánták a rövidke szabadidőt. Buszból néztük a Békás-szoros monumentális szikláit. A következő úti cél a Medve-tó, mely nevét a felülről kiterített medvebőrhöz hasonló alakjáról kapta.
Este a szálláson megtanultuk a „Zöld erdőben, de magos…” kezdetű népdalt, majd közös éneklés és kvízjáték a héten hallott sok-sok információból.
Holnap már otthon alszunk!

Ez a nap már az utazással telt. Az erre a napra szánt programok elmaradtak a gyors hazaérkezés érdekében. ( Marosvásárhely)
Nemcsak a felejthetetlen programok teszik emlékezetessé ezt a csodás hetet, hanem a csapatépítés is. Magunkkal hoztuk a kőrispataki Lajos bácsinál hallott bibliai idézetet: ,, A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.”

Köszönet a szervezőknek: Berettyóújfalui Tankerület, TENSI tours és mindenkinek aki ezt lehetővé tette számunkra.

Kísérő pedagógusok: Csiha László, Fodor Barbara, Nagy Anita, Katona Erika, Kissné Lantos Éva, Tálas Enikő