Tasnádi István Apóriák elnevezésű kiállításán vehettünk részt. A művész alkotásainak középpontjába az ember és a gép viszonyát, a technológia és a költői gondolkodás együttesét helyezte. Műtárgyai talányosak, néhol szürreálisnak, nonszensznek hatnak. A foglalkozásunk során egy műtárgyra fókuszáltunk – egy különleges „nyakékre”, a Toronyékszerre, amely lengésszabályozóként funkcionál szélviharok és földrengések esetén. Az ékszer maga is szemet gyönyörködtető, csodálattal néztük csillogását és mozgásában is megtekinthettük, majd mi magunk is mozgásba lendültünk. Egyensúly, elmozdulás, bizalom – a drámajátékaink alapjait képezték. Csoportokra osztódva szituációs játékunkban egy óriási toronyban találtuk magunkat. Majd a képzeletbeli színpadon előadhattuk társainknak, hogyan is képzelünk el egy természeti katasztrófát egy ilyen óriási, több száz emeletes torony legfelső emeletén.
A drámajátékok segítségünkre voltak, hogy közelebb érezzük magunkhoz a kortárs képzőművészet világát, sajátos nyelvét.
Játszottunk, alkottunk, tanultunk – élmény volt!
