Bükk 2021. augusztus 6-12. Felsőtárkány – Bélapátfalva – Szilvásvárad
Nagy kihívás elé nézett erős csapatunk, akiket nem véletlenül a nagyobbak közül toboroztunk, hiszen mint a csiga vittük a hátunkon a házunkat. Az 1. napon még csak pár kilométert kellett cipekednünk, de a 3. napon megtettünk közel 20 kilométert, sok emelkedővel, sok csalánnal és nagy hátizsákkal. De a fáradalmakat feledtette a jó csapatszellem. Mindenki azt leste, hol segíthet a másikon, akár erőn felül is. Ez is egyik formája az oly sokat emlegetett kooperatív technikának. A nomád életforma, a kényelemről való lemondás csak a külső szemlélőnek furcsa, de aki megéli nem is kívánhat ennél jobb kikapcsolódást. Itt bárki megérezheti milyen saját erőből boldogulni, eggyé válni (akár csak egy hétre is) a természettel. Csak egynek lenni a millió élőlény közül, aki fázik (főleg ha a feje alá teszi a plédet) és éhes. És mi lesz, ha elfogy az ivóvíz? Megélni az éjszakai vihart, látni a csillagos eget és a kekszet rágcsáló rókakölyköt a tábor közepén.
A sok látnivaló közül talán Bélapátfalva volta legemlékezetesebb. Az egykori kőbánya, (ami igazából egy tájseb, amit a természet már elkezdett begyógyítani) csodaszép és izgalmas élményt nyújtott. Ami pedig azon az estén még meglepetésként érte a csapatot, az a fáklyás séta a 800 éves különleges hangulatú apátsághoz. Odabent a millió szentjánosbogárként világító mécses és az orgonahangverseny minden képzeletet felülmúlt. Utolsó szálláshelyünk közelében az erdészet szakemberei az erdőművelés rejtelmeibe vezettek be bennünket. Azóta a Magnumot is másként nyaljuk, mivel tudjuk, hogy a jégkrém pácikája bükkfából készül.
A tábor során a gyerekek ráeszméltek arra, hogy a kirándulók és a turisták között még fényévek vannak, és még lehet hova fejlődni.
A csapat jövőre a Bakony rejtekébe utazik, ami szintén izgalmasnak ígérkezik.
Katona Erika
